Magyarországon a törökök nevéhez fűződik e színpompás növény meghonosítása, hiszen ők voltak az elsők, akik hazánkban meseszép rózsakerteket létesítettek.

A legnagyobb csoportba a szín- és formagazdag teahibrid rózsák tartoznak. Alacsony bokorrá nőnek, amelyről elsősorban vázába való szálat vágnak. Folyamatos virágzása miatt vált kedveltté a Floribunda és Polyantha faja. A harmadik csoportba tartoznak a Remontans (=másodvirágzó) fajták, amelyek nyár elejétől kezdenek virágozni, majd kellő metszés után ismételt virágzásra is serkenthetők. A futórózsák zárják a sort, amelyek lenyűgöző bőséggel és gazdagsággal virágoznak, és csodálásra késztetik még a legkérgesebb lelkű halandót is.

Ahhoz, hogy a rózsa jól érezze magát, napos, szellős helyre kell ültetni. Kötött, enyhén agyagos, tápdús talajban fejlődik a gyökere, amely mélyre kúszik, ezért az ültetőgödörnek is legalább ötven centiméter mélynek kell lennie. A frissen beültetett rózsatő első virágait – bármilyen fájdalmas is – ki kell törni, hogy később tömöttebb, dúsabb legyen a bokor. Folyamatos tápanyagellátásra és gyommentes környezetre van szüksége. Ez utóbbi érdekében rendszeresen meg kell kapálni a gyökérnyak körüli földet.

Trágyázni csak teljesen földdé érett istállótrágyával vagy nitrogéntartalmú tápsóval szabad. Ennek beszerzése nem okoz gondot, mert nagy a kínálat rózsának való műtrágyában. A tápanyagot a tavaszi növekedési időszakban bővebben, később, az első virágzás után pedig mérsékelt mennyiségben kell a bokor tövéhez juttatni.

Fontos és elengedhetetlen művelet a rózsabokor metszése. Első alkalommal tavasszal kell visszametszeni, fajtától függően hat-tizenkét rügyre. Ekkor távolíthatók el az elszáradt, vagy befelé növő ágak is. A következő metszés nyárra esik, ezzel már nincs annyi gond, elegendő a vázába szánt szálak levágása.
A rózsa melegigényes növény, ezért őszi ültetéskor célszerű földdel
felkupacolni a gyökérnyak körüli részt, hogy a keményebb fagy se tegyen kárt benne. Ezt a földet tavasszal óvatosan el kell távolítani.